Interjú Greiner István Gáborral

"A gépeknek nem lesznek valódi érzelmeik. Legalábbis nagyon remélem." A Richter kutatási igazgatója az innovációról és annak feltételrendszeréről beszélt a Figyelőnek.

A Richter Gedeon Nyrt. cariprazine hatóanyagot tartalmazó készítményeiért nemrégiben elnyerte a 2017-es Innovációs Nagydíjat. Mekkora siker ez valójában?
- A skizofrénia, a bipoláris betegség kezelésében fontos szerepet játszó készítményekért elnyert díj a Richter 117 éves, innovációgazdag életében is különleges. A hatóanyag újdonsága - a kapható szerekhez képest -, hogy klinikailag bizonyítottan jelentősen javítja a döntően negatív tüneteket mutató páciensek állapotát. A betegséghez társuló magatartásmintákat - mint a teljes érdektelenség, érzelemmentesség, bezárkózottság és a személyi higiénia elhanyagolása - változtatja meg kedvezően. A cariprazine negyven éve az első eredeti hazai originális készítmény, amely a tudományos kutatástól a fejlesztésen és a gyártáson át az értékesítésig magyar. Az országnak ilyen innovációkra van szüksége. A gyógyszeriparban gyakori a tíz esztendőnél hosszabb ideig tartó fejlesztési munka, ami azért is nehéz, mert a korai kutatás fázisában sosem lehet tudni, miből lesz valójában jó hatóanyag. Olyan anyagot kezdtünk el 18 éve keresni, amely megfelel a jelen orvosi igényeinek. A siker persze nem egy vagy néhány ember érdeme, ezen az innováción több százan dolgoztak a Richternél.

- Kiből vagy milyen cégből lesz jó kutató, jó innovátor?
- A kutatók világában azt szokták mondani, hogy egy vállalatnál dolgozó szakembernek minden eszköze és lehetősége megvan ahhoz, hogy kutasson - de csak olyan témákat, amelyeket kijelölnek neki. Az akadémiai világban ennek a fordítottja igaz: a tudós azt kutatja, amit szeretne, csak éppen pénze nincs rá elég. Ellentmondásos és nehéz világ ez, amely azért változik is, hiszen manapság az egyetemek és a cégek egyre többször működnek együtt. Az a jó kutató, aki jól ellátja a maga területét, feladatát. Kevesen gondolnak bele: ez a munka nem arról szól, hogy vizsgálok valamit és mindig eredményt érek el. Aki képes a kudarcok után újra és újra felállni, s egy pici változtatással, egy kicsit más feltételrendszerrel lelkesen folytatja tevékenységét, az az igazi szakember. A k+f általában tőkeigényes: szükség van helyre, eszközökre, anyagokra, emberekre és időre, vagy adott esetben gyáregységbővítésre. Még az olyan társaságok számára is fontosak az innovációs támogatások, mint a Richter. Másik lényeges feltétel, hogy jó szakemberek kerüljenek ki a felsőoktatásból. Éppen ezért támogatjuk az egyetemeket: számunkra fontos, hogy jó emberfők, kiváló kutatók segítsék az innovációs tevékenységet.

- Azt mondja, hogy egy anyagot kerestek. Tehát nem az anyagot fedezték fel és jöttek rá, mire jó, hanem fordítva?
- Igen, ez a trend régóta megfordult. Azelőtt a gyógyszerkísérletek többségének a kiindulópontja kémiai volt. Most biológiai a k+f szemlélet: ismerünk egy tünetegyüttest, jó esetben a betegséget létrehozó mechanizmusokat, és ezekbe a folyamatokba igyekszünk valamely ponton - egy új anyag segítségével - kedvezően beavatkozni. Általában egy kísérletsorozatban 100-150 anyagot tekintünk kiindulási pontnak. A korábbi biológiai eredményeket figyelembe véve akár kétezret is szintetizálunk, és azokkal megyünk a további kísérletekbe, amelyek jónak bizonyulnak. Lépésről lépésre zárunk ki vegyületeket. Az anyag vizsgálata során arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az emberi szervezetben nem olyan izolált körülmények vannak, mint egy kémcsőben vagy Petri-csészében, azaz nem minden kémiai vagy biológiai reakció zajlik le ugyanúgy. Számos egyéb, a szervezetünkben lévő szubsztanciával érintkezik a gyógyszerjelölt, és ezekkel a kölcsönhatásokkal is kalkulálnunk kell. Általában tíz témaindításból egyszer jutunk el a klinikai vizsgálatok elkezdéséig.

- Lehetetlen az összes kombinációt kipróbálni.
- Ez így van, képtelenség mindent szűrni, de azért ha egy jó hatóanyagjelöltet kiválasztunk, s egyesével vizsgáljuk a leggyakrabban előforduló biológiai kölcsönhatásokat, akkor sok kérdésre választ kaphatunk. Az eredmények függvényében aztán újratervezzük a jelölt szerkezetét, és új molekulákat szintetizálunk. Ezt hívják multiparaméteres optimalizálásnak. Jelen esetben viszonylag gyorsan, két-három év alatt választottuk ki azt a vegyületet, amely ma a gyógyszer hatóanyaga. Persze ehhez kell intuíció és szerencse is, mint mindenhez az életben. Azt szükséges elérni, hogy az adott gyógyszerjelölt hatékony és biztonságos legyen. E kettőnek egyensúlyban kell lennie egymással. Itt arra kell gondolni, hogy míg egy hangulatjavító készítmény kapcsán nem megengedhetők súlyos mellékhatások, egy antibiotikumnál vagy rákgyógyszernél az emberek tűréshatára tágabb, elfogadható mértékben beleférnek a kedvezőtlen kísérő tünetek.

- A kiválasztási problémáknál használnak már mesterséges intelligenciát?
- Ennél a kutatásnál még nem alkalmaztunk, de a mai gyógyszerkereső kísérleteinkben már jelen van ez a technológia. Főleg a betegségeket taglaló, valamint kialakulásuk, majd kezelésük lehetséges útjait leíró információk elemzésére, nagy mennyiségű adatbázisok értékelésére használjuk. Ugyanakkor a magam részéről osztom Freund Tamás, a leghíresebb magyar agykutató meglátását, miszerint alapvető és talán könnyen meg sem válaszolható kérdés, hogy vajon képes-e bármi is megismerni és teljesen megérteni a saját működését. Ebből nekem az is következik, hogy az ember mindig képes lesz az adott tényekből levonható triviális következtetésen túli megoldás megtalálására, míg egy gép - véleményem szerint - talán sosem. Nincs meg benne az a bizonyos, mi sem tudjuk, hogyan keletkező szikra, amely a valódi invencióhoz szükséges, ezért az innováció mibenléte és létrehozásának kiindulópontja szerintem mindig az ember lesz. Így például a gépeknek valódi érzelmeik sem lesznek. Legalábbis nagyon remélem.

- Az anyag kiválasztása után hogyan folytatódott a munka? Ön hol kapcsolódott ebbe bele?
- Ezt a fázist 2004-től a klinikai vizsgálatok követték. Első körben egészségesekkel, majd a betegségben szenvedőkkel, Európában és az USA-ban összesen ötezer emberrel folytak a tesztek. Az amerikai partnerünkkel több klinikai vizsgálatot közösen végeztünk, és ott - mivel az engedélyezési eljárás feltételei egyszerűbbek - ez a készítmény már két éve forgalomban is van. A tapasztalatok nagyon jók, valamint az értékesítési számok is: a forgalomba hozatal óta, azaz kicsit több mint két esztendő alatt 380 millió dollár értékben adtak el belőle, a Richterhez ebből 68 millió folyt be. Az ott forgalmazott gyógyszer hatóanyag-komponensét innen, Budapestről szállítjuk a partnernek, amely vállalat egyébként tízszer nagyobb, mint a Richter, mégis egyenrangú félként dolgozik együtt velünk, akik a világ gyógyszeripari ranglistáján a 64. helyen állunk. Ebben a munkában már mint a kémiai kutatás vezetője vettem részt, természetesen a legelejétől.

- Itthon mikortól lesz kapható a termék?
- Reméljük, a jövő év végére mindenhol elérhető lesz Európában, de néhány országban már most is kapható. Még az idén Magyarországon is megjelenhet a patikákban.
 
NÉVJEGY
58 éves, a második házasságában él, négy gyermek édesapja 1984-ben kitüntetéssel végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán, s az angol Open University MBA-fokozatát is megszerezte
 
KEDVENCEK
Film " Volt egyszer egy vadnyugat
Könyv " Kovai Lőrinc: Fergeteg északon
Zene " most éppen a Tosca
Hobbi " sport, síelés, teniszezés

(Figyelő)
(a kép forrása: figyelo.hu)