Gyógyszerár-kaleidoszkóp: kettős látás

Évek óta nem volt arra példa, hogy a gyógyszerforgalmazók árat emeljenek, ennek ellenére a szigorú árazási rendszerben több olyan helyzet áll elő, amikor változatlan, sőt csökkenő ár mellett a beteg azzal szembesül, hogy többet kell fizetnie a patikában.

A generikus programban a vaklicit során 2012-ben több mint 2300 készítménynél történt árcsökkentés - jelent meg ez év februárjában a Weborvosban, ugyanakkor a GKI-EKI 2013. április 25-én publikált felméréséből az derült ki: „A magyar felnőtt lakosság kétharmada úgy érzi, többet fizet a gyógyszereiért, mint néhány évvel ezelőtt." S bár tudjuk, hogy „az érzésekkel szabad ugyan vitatkozni, de nem érdemes", megpróbálom körbejárni azt, mi okozhatja e kettős látásmódot gyógyszerárügyben. Miért van az, hogy bár a Magyosz-tagvállalatok úgy élik meg, hogy az árspirállal elért extrém alacsony térítési díjak miatt sok esetben a gyógyszert azért kell kivonni a magyar piacról, mert már nem tudják azokat gazdasá-gosan ott tartani, a betegek mégis növekvő gyógyszerárakat érzékelnek.

A gyógyszereknek két típusát különböztetjük meg. Vannak olyanok, melyekhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogatást rendel, ezek a dotált termékek, és vannak olyan készítmények, melyek nem tartoznak ebbe a körbe, ezek a nem támogatott szerek. Azért nagyon fontos ez a szétválasztás, mert a dotált gyógyszerek esetében szigorú árképzési szabályok érvényesülnek. Az OEP a forgalmazó által benyújtott ár elfogadása esetén rendel ahhoz támogatást. Az ár és a dotáció különbözete az a fennmaradó összeg, amit a beteg kifizet a patikában. Ezt hívjuk térítési díjnak. Egy leegyszerűsített modellben, ha a 100 forintos árhoz a biztosító 80 százalékos támogatást rendel, akkor a beteg által a patikában fizetett térítési díj 100 mínusz 80, azaz 20 forint.

A szigorú árképzési rendszerben több olyan helyzet állhat elő, amikor változatlan, sőt mérséklődő ár mellett a beteg azzal szembesül, a térítési díj - esetünkben 20 forint - bizony emelkedik. Ilyen például, mikor a támogatási kulcs megváltozik, azaz a biztosító kevesebb dotációt rendel a gyógyszerhez. Ez történt például akkor, amikor a 85 százalékos támogatási kulcs egységesen 80-ra csökkent, ez a példánk szerinti 15 forintról 20-ra - 33 százalékkal - emelte a térítési díjat. Az is előfordul, hogy a kulcs nem egységesen mérséklődik, hanem az egyes gyógyszereknek bizonyos betegségek esetén vagy feltételek hiányában csökken a támogatása. Ilyenkor is igaz az, hogy a dotáció mérséklődésével a beteg által fizetett térítési díj emelkedik.

Félévente változhat a térítési díj

A gyógyszercégek között meghirdetett vaklicit rendszere tovább árnyalja a támogatott készítmények árával és a beteg által fizetett térítési díjával kapcsolatos képet. A másfél éve működő rendszerben a gyógyszergyártók félévente a verseny-társaik ajánlatainak ismerete nélkül adnak árajánlatot, és az OEP a legolcsóbb termék(ek) árát támogatja azok közül, amelyek azonos betegségek kezelésére alkalmasak. Azok a gyógyszerek, amelyek a legalacsonyabb árú termékek árához viszonyított sávból kiesnek, 15 százalékkal csökkentett támogatást kapnak. A 100 forintos árú készítmények példájával élve: ha a 100 forintos gyógyszer a referenciakészítmény, ennek az árához igazítja a biztosító a többi termék támogatását. Ha a licit során a preferált ársávon kívül rekedt készítmény gyártója leviszi az árat 100 forintra, a biztosító a referenciatermék árához rendelt 80 forintnak a 15 százalékkal csökkentett összegét, azaz 68 forintot adja csak támogatásként, tehát a beteg a 20 forint térítési díj helyett 32-t, azaz 60 százalékkal többet fizet a készítményért. Azaz az a paradoxon állhat elő, hogy gyógyszercég ugyan árcsökkentést hajt végre, a beteg mégis térítésidíj-növekedéssel szembesülhet a patikában.

Hogy miért nem mennek le még alacsonyabb árra a hazai cégek? Mert akik a készítményeiket Magyarországon gyártják, hazai munkaerő alkalmazásával, nem tudják felvenni a versenyt a nagyságrendekkel olcsóbb ázsiai gyártókkal. Ráadásul, amelyik termék támogatása csökken, azt előbb-utóbb kivonhatják a hazai forgalomból, mert a magasabb térítési díj miatt kevesebben vásárolják, kevesebb pénz marad kutatásra, beruházásokra is. A paradox helyzet kettős látásmódot eredményez: a vállalat a hiábavaló árcsökkentés miatt kerül rossz helyzetbe. A beteg pedig nem látja, nem tudja azt, hogy a gyógyszercég árat csökkentett. Csak azt érzékeli, hogy több térítési díjat fizet a patikában.

Természetesen a betegnek lehetősége van a választásra: ebben az esetben, azaz, ha a megszokott gyógyszere rosszul szerepel a vakliciten és már csak drágábban juthat hozzá, dönthet, hogy vagy vállalja a magasabb térítési díjat, vagy átáll egy általa még nem ismert, olcsóbb orvosság szedésére. Nézzük meg, mi a helyzet gyógyszerárügyben a készítmények másik, nem támogatott csoportjánál. Ezeknél a termékeknél a szabad verseny érvényesül, azaz nincsenek árképzési szabályok, sőt még a gyógyszergyártó sem szólhat bele abba, hogy mennyiért is adják a patikák a készítményét.

2010 előtt a forgalmazónak lehetősége volt arra, hogy ezeknél a nem támogatott szereknél meghatározza a kiskereskedelmi forgalmazás során érvényesíthető legmagasabb eladási árat. Sok gyártó élt ezzel a törvény adta lehetőséggel, ugyanis így meg tudták védeni a fogyasztókat attól, hogy a készítményeiket extrém magas áron kínálják a betegeknek. 2010-től már nem él ez a szabály, mivel a jogalkotó úgy látta, hogy korlátozza a verseny szabadságát. A nem támogatott gyógyszerek piacán tehát szabad a verseny, szabad a térítési díj, ami a termék teljes ára.

Szabad verseny, szabad ár

Ne feledjük azonban azt sem, hogy nem csak gyógyszert veszünk a patikában: gyógyhatású szereket és étrend-kiegészítőket is vásárolunk. Ha például arra gondolunk, hogy vitamint kérünk a gyógyszerésztől, akkor ő vagy gyógyszert, vagy étrendkiegészítőt ad, hiszen mindkét termékcsoportban megtalálhatjuk a vitaminokat. A beteg pedig nem feltétlenül tudja, hogy vitaminja melyik termékkategóriába is tartozik. A gyógyhatású szereknél és az étrendkiegészítőknél is a szabad verseny - szabad ár, azaz a kereslet-kínálat egyszerű törvénye érvényesül. A patikus tehát annyiért adja, amennyiért azt megveszik. A fentiekből is láthatjuk, hogy az egymásnak látszólag ellentmondó tények és érzetek világában is van magyarázat, még a gyógyszerek esetében is.

(Forrás: figyelo.hu)