Ötven éves a Vegyészeti Múzeum

Jubileumi ünnepség, 2013. május 10.

1963-ban, ötven évvel ezelőtt kapta meg a Magyar Vegyészeti Múzeum (ma: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Vegyészeti Múzeuma) az első működési engedélyét.

Egy fél évszázad nagyon hosszú idő, rengeteg eseménnyel, változással. A múzeum ötven évét három fő vonal mentén tekinthetjük át. Először a szervezeti változások mentén, ami valójában a fenntartók változását jelenti, másodszor a múzeum műemlék épületének felújítási periódusai mentén és harmadikként a múzeumi tevékenység vonalán. Ez utóbbit további részekre bonthatjuk: az alapítás körülményeire, a múzeum gyűjtési körére, munkatársaira, gyűjteményeinek gyarapodására, kiállításaira, publikációira, múzeumpedagógiai tevékenységére. A múzeumi tevékenységhez járultak hozzá  a támogatók, akik vagy szakmai téren, vagy az anyagi alapok erősítésével segítették a múzeumot.

A szervezeti változásokat és az épület-felújítási szakaszokat a jubileumra készített kiadványunkban igyekeztünk összefoglalni. Ha ezt a két területet most nagyon röviden jellemezzük, a szervezeti változásokról az mondható: kezdetben állami fenntartású volt a múzeum, költségeit vállalati támogatások egészítették ki (1963-1990 között),  majd alapítványi működtetés következett (1991-2007 között, pályázati forrásokkal, vállalatok anyagi segítségével) és ma ismét állami fenntartású, alapítványi támogatással.

Az épület felújítást egyszerű jellemezni: ez valójában egy állandóan tartó folyamat, amely időnként lendületet vesz. Három ilyen nagyobb fellendülés említhető: az első az 1981-1986. közötti időszakhoz kötődik, az akkori beruházást a Nehézvegyipari Kutató Intézet irányította és megteremtette a múzeum nyugodt működésének feltételeit, a második a 2002-2006 közötti korszerűsítés, teljes tetőfelújítással és a harmadik a 2010-2011-es  európai uniós nagyberuházás, amely során a teljes első emeletet és a földszint jó részét újították fel. A két utóbbit az épület vagyonkezelője, a Szindbád Kft bonyolította.

Rátérve a harmadik területre, ötven év múzeumi tevékenységét röviden összefoglalni nem könnyű, de a bevezetőben említett részekre osztás segíthet.

A múzeum alapítása

Az 1950-es évek végén, a ’60-as évek legelején Szekeres Gábor az egykori Nehézipari Minisztérium csoportvezető főmérnöke a 12-es buszon munkahelyére utazva szinte naponta találkozott barátjával Takács Vilmos vegyésszel. Takács Vilmos szakismerete révén a budapesti múzeumokat kiszolgáló restaurátor intézménynél dolgozott az Iparművészeti Múzeum épületében. Ő tett említést arról, hogy tudomására jutott, hogy a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya mellett létrehozták a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportot, amelynek feladata lesz egy majdani Műszaki Múzeum megalapítása.

A beszélgetések alapján pattant ki az ötlet, hogy miért ne lehetne a vegyiparnak és a kémiának is múzeuma Magyarországon. Az elképzelést Takács Vilmos a műszaki emlékeket gyűjtő csoporttal, Szekeres Gábor pedig a nehézipari miniszterhelyettessel, Szekér Gyulával egyeztette. Valójában mindegyiküket, minden érintettet foglalkoztathatta már egy ilyen gondolat, mert az ötletet sajátjukként fogadták el. Ezért az elképzelés rövidesen zöld utat kapott mindenütt.

Azt, hogy megvolt az igény a kémiai emlékek összegyűjtésére és megőrzésére bizonyítja Szekér Gyula intézkedése még az 1950-es évek közepe táján, amely szerint minden vegyipari vállalatnak meg kellett írnia a történetét. Az intézkedést a politikai vezetés heves ellenkezéssel fogadta, mert féltek a régi, úgymond „kapitalista” tulajdonosok esetleges követeléseitől. Ennek ellenére a vállalattörténetek elkészültek és ma a múzeum fontos különgyűjteményét alkotják.

A múzeum szervezéséhez 1961-ben előkészítő bizottság jött létre, Gerecs Árpád akadémikus, Kossuth-díjas professzor vezetésével. Gerecs Árpád, Zemplén Géza tanítványa, kiváló képességű gyógyszerkutató, nagyszerű feltaláló volt, aki páratlan műszaki érzékkel rendelkezett. Zseniálisan választotta ki az előkészítő bizottság tagjait is a kémia, a kémiaoktatás, a vegyipar és gyógyszeripar különböző területeiről.

Így javasolta az előkészítő bizottságba: Bontó Lászlót, Földi Zoltánt, Loczka Alajost, Ötvös Dánielt, Polinszky Károlyt, Proszt Jánost, Schulek Elemért, Szabadváry Ferencet, Szilágyi Istvánt és Takács Vilmost.
A bizottság titkára Szekeres Gábor lett.

A bizottság összetétele később változott ugyan, majd 1963-ban  átadta helyét a Magyar Vegyészeti Múzeum Szervező Irodájának, de a bizottság legtöbb tagjának meghatározó szerepe lett a múzeum fejlődésében. Ennek  a Szervező Irodának a munkája eredményezte, hogy a múzeum megkapta az említett, első működési engedélyét is. 1969-ben  a múzeum Várpalotára települt, ezt követően, az 1970-es évek elején létrejött a Magyar Vegyészeti Múzeum Tudományos Tanácsa. A Tudományos Tanácsban  az Előkészítő Bizottság több tagja vett részt,  emellett megyei és városi vezetőkkel is kiegészült, de döntéseit mindenkor a szigorú szakmaiság határozta meg.

A múzeum gyűjtési köre

E szakmaiság szerint a múzeum gyűjtőköre felöleli az egész magyar vegyipar területét, de szükségszerűen kiterjed a rokoniparok, pl. a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a szilikátipar, az olaj és gázipar, a bányászat, az ércdúsítás, timföldgyártás, a fémkohászat kémiai szakterületeire, a vegyipari kisipar különböző ágazataira is. A gyűjtés körébe tartoznak  az üzemek múltjával kapcsolatos anyagok, iratok, műszaki rajzok, fényképek, muzeális termelő és kísérleti eszközök, „első termék” minták, kémikus tudósok, kiváló vegyipari szakemberek alkotásai, személyükkel kapcsolatos emlékanyagok, a kémia bármilyen szintű tanításával, a vegyészképzéssel kapcsolatos emlékek, magyar nyelven megjelent, vagy magyar szerzőtől idegen nyelven bárhol megjelent szakkönyv, vagy bármilyen szakmai publikáció.

Akik a múzeumért dolgoztak, múzeumi munkatársak, gyűjtemények gyarapodása

A téma keretében néhány olyan személyiséget kell említeni, akik sokat tettek a múzeumi munka megalapozásáért. A gyűjtemények gyarapodása is ide sorolható, mert munkájuk révén jelentős anyagok kerültek a múzeumba.
A kezdő lépéseket magának az előkészítő bizottságnak a tagjai tették meg. Bontó László, az Országos  Tervhivatal osztályvezetője munkatársaival az elkészült vállalattörténeteket rendszerezte, majd a rendszerezett anyag alapján összeállította a magyar vegyipar történetét 1958-ig. A maga nemében úttörő munka kézirata két példányban múzeumunk archívumában van.
Földi Zoltán (1895-1987) gyógyszerkutató 69 éven át dolgozott a Chinoinban. Az  ő személyén át, kapcsolatai segítségével a gyógyszeripar is bekerült a múzeum támogatói körébe.

Loczka Alajos (1892-1972) tanügyi tanácsos, az Országos Közoktatási Tanács ügyvezető igazgatója, középiskolai tanárképző intézeti tanár, egyetemi magántanár.
Munkái  segítséget nyújtottak és alapot teremtettek a „Kémiaoktatás története Magyarországon”  című későbbi kiállításhoz, amit két változatban is bemutattunk. A második változat a millecentenárium idején az „Ezeréves Iskola” emlékplakettet nyerte el. Elődeink a múzeum fontos feladataként határozták meg a kémia népszerűsítését a tanulóifjúság körében.
Loczka Alajos a múzeumi kémiaoktatáshoz nyújtott iránymutatása mellett összeállította a kémia, vegyipar tárgyú régi magyar szabadalmak katalógusát.
 
ÖTVÖS Dániel, (Kolozsvár, 1901. ápr. 27.-Bp., 1994. júl. 7.) vegyészmérnök, jogász.1963 és 1972 között volt a Vegyészeti Múzeum első igazgatója. Szakértelme, nyugodt, barátságos természete számtalan barátot, jó kapcsolatokat teremtett számára. Kapcsolatai révén kezdte meg a Szervező Iroda a „Múzeumi összekötői hálózat” kiépítését, amely évtizedeken át a múzeumi gyűjtőmunka leghatásosabb eszközévé vált. (Az összekötői hálózatra még visszatérünk.) Sikerült pl. kapcsolatba lépnie Szent-Györgyi Alberttel, aki fényképek mellett saját kézírásos levelét is elküldte Dani bácsinak. A Nobel-díjas tudós éppen igen elfoglalt lehetett, mert sorait egy kitépett dobozfedélre írta és a levélen hiteles pecsétként néhány vegyszerfolt is díszeleg.

1969-ben kerültek az addig Pesten, a Nehézipari Minisztériumban őrzött gyűjtemények a várpalotai várba. A múzeum vezetője, Ötvös Dániel viszont Budapesten lakott. Kellett valaki a helyi felügyelet ellátására, a helyi ügyek közvetlen intézésére is, és itt kell megemlékeznünk kollégánkról, Fábián Éva (1939-2009) vegyészmérnökrő, aki1971-ben került a múzeumba a Péti Nitrogénművektől. Hihetetlen szorgalma, munkabírása, szenvedélyes múzeumszeretete azonnal meggyőzte Dani bácsit, aki teljes bizalommal fordult felé és Éva rövidesen a helyi ügyek teljes jogú intézője lett, a múzeum jó értelemben vett „helytartójává” vált. 1969-ben már a Nitrogénművek múzeumi összekötője volt és így negyven éven át, 2009-ben bekövetkezett haláláig a múzeum volt az élete. Egyedülállóként a múzeum lett a családja is, számára sohasem volt „munkaidő vége”  és a felújítások alatt volt olyan munkás, aki úgy gondolta, hogy a várban is lakik.

Fábián Éva a kémia, a kémiaoktatás és a vegyipar történetének kutatása mellett a múzeumba beérkezett tárgyi műszaki emlékek nyilvántartásba vételét végezte és tudományosan feldolgozta azokat. Hivatali feladatait osztályvezetőként, tudományos munkatársként, később főmunkatársként látta el. Az elsők között kezdte meg a múzeumi tárgyi anyag számítógépes nyilvántartását.

Polinszky Károly (1922-1998) Kossuth-díjas vegyészmérnök, oktatáspolitikus, az MTA tagja. Oktatás- és tudományszervezési munkája eredményeként jöttek létre, majd évekig irányítása alatt működtek a Veszprém városát a hazai vegyipar egyik felsőoktatási és kutatási bázisává tevő intézmények: a Nehézvegyipari Kutatóintézet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem (ma Pannon Egyetem), valamint a Műszaki Kémiai Kutatóintézet. 1974-ben Magyarország művelődésügyi, 1974-től 1980-ig oktatásügyi minisztere volt. Az ő általa létrehozott intézmények egyik fontos indokot szolgáltatták ahhoz,  hogy a Vegyészeti Múzeum Várpalotára települjön. (Az alapvető indokok közé tartozott, hogy Várpalota a magyar vegyipar egyik gócpontjában fekszik.

A környék vegyipari üzemei: Péti Nitrogénművek, Peremartoni Vegyipari Vállalat, a fűzfői gyárak, az akkor működő Inotai Alumíniumkohó, az egykori Nagynyomású Kísérleti Intézet (ma Huntsman Co.) mind ezt a döntést erősítettek. Nem elhanyagolható szempont volt az sem, hogy a Várpalotai Tanács - élén Kiss János tanácselnökkel - lelkes támogatása sok segítséget ígért, és az intézkedés további előnyökkel járt. Egyrészt a múzeum bővülő gyűjteményei otthont kaptak, másrészt  gazdája lett az akkor romos várépületnek.)  Polinszky Károly hagyatékának jelentős része a múzeum birtokában van. Jórészt ebből az anyagból állították össze a Pannon Egyetem új, nagy előadóterme előcsarnokában látható Polinszky Károly emlékkiállítást.

Proszt János (1892-1968) vegyész, akadémikus, Kossuth-díjas egyetemi tanár. 
Társszerzője volt a „Fizikai kémiai praktikum” (Erdey-Grúz Tiborral, 1934, 1965) és az „Általános és szervetlen kémia” (Lengyel Bélával, Szarvas Pállal, 1954) c. műveknek. Az utóbbit egykor a vegyészek szinte bibliaként forgatták. Tudománytörténeti munkáiban feltárta a XVIII. századi selmecbányai kémia oktatás eredményeit. „A selmeci Bányászati Akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban” (Sopron, 1938) c. könyve a kémiatörténet kutatás pótolhatatlan forrásmunkája. Sokat tett a múzeum gyűjtési irányainak kijelöléséért, majd a gyűjtemények gyarapításáért. Többek között az ő érdeme az, hogy Than Károly hagyatékának jelentős része a múzeum birtokába került. Az anyag értékelését és feldolgozását is elvégezte, így az egyetlen példányban  nálunk létező Than Károly-féle „Szerves kémiát” a kor színvonalának megfelelő munkának minősítette.

Szabadváry Ferenc (1923-2006) vegyészmérnök, az MTA rendes tagja, az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója, hazai és nemzetközi tudományos szervezetek alapítója, a tudomány- és technikatörténeti kutatások, a műszaki muzeológia kiemelkedő személyisége.  Jelentős eredményeket ért el az analitikai kémiai vizsgálatok kidolgozása terén, majd érdeklődése a kémiatörténeti kutatások felé fordult. Tudományos alapossággal és olvasmányos stílusban írta meg „Az analitikai kémia története” címmel művét, majd további húsz könyvét, közöttük a Szőkefalvi-Nagy Zoltánnal közösen írt „A kémia története Magyarországon” című könyvet. Közel 400 tudományos közleménye, élvezetes előadásai mind itthon, mind külföldön nagy elismerést szereztek számára. Meghatározó szerepe volt a múzeumi kutatómunka kialakításában. Munkásságát Széchenyi-díjjal, az Egyesült Államokban Dexter-díjjal, az Európai Kémikusegyesületek Szövetsége FECS-díjával ismerték el.

A NEVIKIRŐL és néhány pénzügyi adatról

1969-ben a múzeum ügyeinek intézését a Nehézvegyipari Kutató Intézet vette át, a Pénzügyminisztérium évi 800.000 Ft-ot utalt át a Várpalotai Városi Tanácsnak, amit a Tanács a várépületre fordított. A Múzeum fenntartására az állami költségvetés évi 700 e Ft-ot biztosított.

1973-ban a múzeum igazgatását Ötvös Dánieltől P. Nagy Sándor vegyészmérnök, a Nehézvegyipari Kutató intézet osztályvezetője (1966-67-ben megbízott igazgató) vette át.

P. Nagy Sándor kiváló kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, szakmai tekintélye mellett sportolói múltja (ötszörös országos balatoni vitorlás bajnokságot nyert, 1942-ben Triesztben olasz-magyar főiskolás verseny győztese, vitorlás egyesületet szervezett) nagy népszerűséget szerzett számára.
Vezetése alatt nagyrészt befejezéséhez ért az a nagy rekonstrukció, amely a várépület 50 % -ának helyreállítása után mintegy 1500 m2 alapterületen a múzeumi gyűjtemények megfelelő elhelyezését biztosította és zavartalan kiállítási tevékenységet tett lehetővé. A beruházás lebonyolítója a Budavári Palota Beruházási Vállalat, majd annak jogutódja volt. Közvetlen ellenőrzésében és irányításában a Nehézvegyipari Kutató Intézet Beruházási Osztálya nyugalmazott vezetője, Simon László tanácsadó vett részt.

Már esett szó a pénzügyekről, de egy anekdotaszerű történetet szintén a múzeum múltjához tartozik.
1970-ben három nagyvállalati vezető: Huszár Andor a TVK-tól, Szántó István a BVK-tól és Kisgergely Lajos a Péti Nitrogénművektől valamilyen vezetői értekezletet tartottak, bizonyára fehér asztal mellett. Szóba került a Vegyészeti Múzeum támogatásának ügye is és úgy döntöttek, hogy a vállalatok egyenként 500-500 ezer Ft-tal járulnak hozzá a múzeum működtetéséhez. Irodai papír híján vállalásukat papírszalvétára  írták és a leírtakat természetesen be is tartották.

Az 1980-as évek második  fele és rendszerváltozás

1984-85. évek alatt a múzeum vezetését P. Nagy Sándortól Kovács Gy. István vette át, aki korábban a Nehézvegyipari Kutató Intézet Igazgatói Titkárságának volt a vezetője. Menedzser típusú vezető volt, akinek a rendszerváltozás időszakában jutott fontos szerep. A központi, állami ellátás csökkenése, majd megszűntetése időszakában irányításával először a  NEVIKI leányvállalata lett a múzeum, majd a NEVIKI felszámolása után 1991-ben alapítvánnyá szervezték át. Alapítókká a NEVIKI, a MAGYOSZ, a MAVESZ és a VDSZ váltak. A vegyipari szakszervezet mellett az 1990-ben megalakult gyógyszergyártók szövetsége és a vegyipari szövetség felkarolták a múzeum ügyét. Az 1991-ben született első alapító okiratot a NEVIKI vezetéséből Szántó András és Keller Péter, a VDSZ részéről Főcze Lajos főtitkár (később elnök), A MAGYOSZ részéről Buzás László főtitkár, a MAVESZ részéről Csurgai Lajos főtitkár írta alá.

Múzeumi összekötői hálózat 

A gyűjtőmunka legnagyobb segítői a múzeumi összekötők voltak, akik a vállalatok részéről azon őrködtek, hogy fontos ipartörténeti értékek ne pusztuljanak el.
A számtalan példából néhány eset: a pécsi uránbányászat emlékeinek megmentése (1993-ban ezekből kiállítást mutattunk be), a Budalakk relikviák megmentése, az Alkaloida Gyógyszergyár múzeumi anyagának Várpalotára szállítása, és legutóbb két évvel ezelőtt a  Villamosszigetelő és Műanyaggyár  házi múzeumi anyagának a múzeumba helyezése. Az összekötőkkel minden évben találkozót szerveztünk és beszámoltunk egymásnak a végzett munkáról. Minden nagyobb  anyaggyűjtésnek külön története van, a vállalati felszámolások, profilváltozások időszakából sok esetben megható, időnként nagyon szomorú elemekkel, de ezek megbeszélése külön rendezvényt igényelne.

A múzeum kiállításai

Korábbi állandó kiállításaink tartalmi értéke vitathatatlan, viszont a látvány szempontjából a mai követelményeknek már nem feleltek meg. Ezért is készült mostani kiállításunk, amely kisebb területen ugyan, de talán vonzóbb kivitelben fogadhatja a látogatókat. Az ötven év alatt az állandó kiállítások mellett rendezett időszakos kiállításaink, kamarakiállításaink, külső helyszíneken bemutatott vándorkiállításaink száma 102,  a múzeumban bemutatott vendégkiállításokkal együtt. Ezeknek a kiállításoknak kétharmada a „Híres vegyészek arcképcsarnokához”  kapcsolódik. A várépület lépcsőházában helyeztünk el 60  kémikus portrét. A jeles személyek kerek évfordulóin tartottunk arcképavató ünnepségeket és az arcképavatáshoz mindig külön kiállítás és előadás is tartozott. Az ezekre az alkalmakra készített tablós kiállításokat gyakran vittük egyetemekre, tudományos rendezvényekre, jubileumokra. A múzeumban tartott arcképavatókon pedig a magyar kémikus társadalom tagjait, közöttük neves tudósokat fogadhattunk.

Publikációk 

Kiadványunkban is olvasható, hogy a múzeum tárgyi gyűjteménye több mint 11000 db-ból, az általános ipartörténeti dokumentációs gyűjteménye 47000 dokumentumból, a könyvtára több mint 19000 kötetből áll.
A múzeum munkatársainak tollából, valamint több tudomány- és technikatörténet kutató  tollából (mint Móra László, Gazda István, Bakos Miklós, Beck Mihály, Szabadváry Ferenc, Szőkefalvi Nagy Zoltán, Mészáros Vince, Szekeres Gábor) részben a gyűjteményi anyagok felhasználásával számos tudományos közlemény jelent meg. Illusztrációként említhetők itt a „Vegyészeti Múzeum Kiadványai” könyvsorozat, amelynek eddig 27 kötete jelent meg. Móra László tudománytörténésznek azok a könyvei, amelyek a múzeum kiadványaként  jelentek meg, vagy Gazda István válogatása, továbbá a Magyar Kémikusok Lapjában rendszeresen megjelenő közleményeink.

Nyilvántartások, múzeumi adminisztráció

Az említett terjedelmes anyag használhatatlan lenne, ha nem tudnánk tájékozódni arról, hogy mit hol találunk meg a raktárban, a könyvtárban, vagy az archívumban. A nyilvántartás külön tudomány, amelynek művelését szintén meg kell tanulni. A kezdet kezdetén ehhez nyújtott pótolhatatlan segítséget a múzeumnak Mészáros Vince, aki megtanított bennünket arra, hogy hogyan kell kezelni, nyilvántartani egy gyűjteményt. Tanítása ma is iránymutató és tudomásunk szerint ezt a munkát nemcsak a Vegyészeti Múzeumnál, hanem a Közlekedési Múzeumnál és a Vízügyi Múzeumnál is elvégezte.

1996-tól napjainkig

1996. március 11-én életének 52. évében Kovács Gy. István a múzeum igazgatója, az alapítvány ügyvezető igazgatója elhunyt. Munkája folytatására  előbb Próder István kapott megbízást, majd 2005-ben mind a múzeumigazgatói, mind az ügyvezető igazgatói feladatokat Vargáné Nyári Katalin vette át. Az Országos Műszaki Múzeumhoz való csatlakozás után a vezetés kérésére, az alapítókkal való egyeztetés után ez a két feladatkör különvált és az ügyvezetői feladatok ellátásával újra Próder Istvánt bízták meg.

Az időszak alatt a múzeumi rutinfeladatok, az aktuális kiállítási és publikációs tevékenység folytatása mellett a súlypont a múzeumpedagógiai munkára, illetve a központi múzeumokhoz való csatlakozás előkészítésére helyeződött. A csatlakozás folyamata során nem volt egy könnyű dolog önállóság után beleilleszkedni egy másik rendszerbe.
A múzeumpedagógia területén 2001-ben megindítottuk nyári un. „Alkimista táborunkat” általános iskolás és középiskolás diákoknak, amelyet idén már tizenharmadik alkalommal rendezünk meg. 2007-ben pedig első alkalommal szerveztünk „Környezetvédelmi vetélkedőt” a város és a megye iskolái számára. Ez a rendezvényünk mára szintén rutinfeladattá vált.

Az oktatás témakörén belül nagy köszönettel tartozunk azoknak a vállalatoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nyári táborok alatt üzemlátogatások  során a diákok megismerjék a náluk folyó munkát. Itt a Richter Gedeon Gyógyszergyár Dorogi Gyáregységét, a péti Nitrogénművek Zrt.-t, a Huntsman Co.-t említhetjük első sorban. A Richter Dorogi gyáregységénél Otrok Györgyné jelenlétében szinte már otthon érezzük magunkat. A táborok résztvevői és a múzeum valamennyi munkatársa nagy tisztelettel emlékezik Pillich Lajos rubindiplomás vegyészmérnök, a Richter Gedeon Gyógyszergyár örökös tiszteletbeli elnöke szerető gondoskodására, aki munkája, elfoglaltsága mellett folyamatosan figyelemmel kísérte, segítette a „Alkimista tábor” foglalkozásait. A dorogi telepen tett látogatásunkra mindig leutazott és az itt szervezett vállalati vetélkedőkön személyesen adta át a díjakat és közös ebédeken beszélgetett el a táborozókkal.
 
Megköszönjük még Dr. Lőw Miklós segítségét a Richtertől, Szoboszlai Sándor, Németh Zsuzsanna és Oszkó Rozália segítségét a Nitrogénművektől, valamint Novotnik Katalin segítségét a Huntsman Co-tól.
2001-ben Dr. Argyelán János egyetemi docens segítségével pillanthattunk be először a Veszprémi Egyetemen (Pannon Egyetem) folyó oktatási és kutatási munkába. Tanszékét a Vegyipari Műveletek Tanszéket több éven át felkerestük, az itteni látogatásokat az Ásványolaj  és Széntechnológiai Tanszék megismerése követte, majd a Föld és Környezettudomány Tanszéken és az Általános és Szervetlen Kémiai Tanszéken (Dr. Szabóné Dr. Bárdos Erzsébet irányítása mellett) tettünk több alkalommal látogatást. Az elmúlt évben a Szerves Kémia Tanszéket ismertük meg. Mindenütt érdekes és tanulságos kísérleteket láthattunk, amelyek nemcsak kiegészítették az iskolában tanultakat, hanem a kémia szépségeit is a diákok elé tárták. Az egyetemi oktatók pedig mindig kedves megértéssel fordultak a fiatal látogatók felé és a tudásuk egyelőre még meglévő hiányosságait egyszerű és lényegre törő magyarázatokkal pótolták.

Az alapítvány tisztségviselői

1991- 2007 között az alapítvány vette át a múzeum fenntartását. Ma pedig a múzeum szakmai munkáját, kiállításainak megrendezését támogatja. Az alapítványok működése általánosan ismert, esetünkben is az irányítás feladata a kuratóriumé, az ellenőrzés az ellenőrző bizottságé.

A kuratórium elnökei voltak:

P. Nagy Sándor, NEVIKI és múzeum
Dr. Gál Sándor , Műegyetem
Dr. Kubinyi Miklós, Műegyetem
Dr. Bakonyi Árpád, Nitrokémia
Tiszteletbeli elnök: Dr. Szabadváry Ferenc,  Országos Műszaki Múzeum

Jelenlegi elnök:
Medve József Nitrogénművek Zrt

Kuratórium tagjai alapításkor:
Dr. Gáspárné Bada Magda, MAVESZ,
Baloghné Pataki Irén, VDSZ,
Zakar Aladár, MAGYOSZ (2005-2008 között Dr. Buzás László)
Dr. Kovács Gy. István múzeum

A kuratórium jelenlegi tagjai

Dr. Gáspárné Bada Magda, MAVESZ
Baloghné Pataki Irén, VDSZ
Dr. Ilku Lívia, MAGYOSZ
Kissné Németh Enikő, Ipari Szakközépiskola és Gimnázium,
Dr. Kovácsné Dr. Haller Annamária, Településvédő és Szépítő Egyesület, Pétfürdő
Mihályi György,
Próder István ügyvezető igazgató

Az Ellenőrző Bizottság  volt és jelenlegi tagjai:

Dr. Blazsek István, első elnök, mai elnök Baloghné Bóna Eszter, EuroConsult Pályázatkészítő Iroda
Horváthné Dr. Csomó Orsolya, Szindbád Kft.
Dr. Torkos László, helyette ma: Simonovics Attila, Nitrogénművek Zrt.

Az új kiállítás

Új kiállításunkat úgy készítettük, hogy alap legyen a jövőbeli kiállításokhoz, és így a múzeum jövője számára is alapot teremthessen. Amennyiben a látogatóinknak tetszene és növekedne a látogatói létszám, akkor anyaintézményével egyeztetve bátrabban bővíthetné tevékenységi körét a múzeum. Bátrabban fordulhatna pl. az interaktivitás irányába és szélesíthetné múzeumpedagógiai programját. Ma minden vállalat, kutatási-, oktatási intézmény egyetért abban, hogy a vegyipar fejlődésének egyik feltétele, hogy a fiatalokkal sikerüljön  megkedveltetni a kémiát, vagy legalábbis sikerüljön közelebb vinni hozzájuk. Ehhez hasznos eszköz a múlt eredményeinek és a jelenkor fejlesztéseinek szemléletes bemutatása, lehetőség szerint látványos eszközökkel. Reményünk szerint ezen az úton tesszük meg ma az első lépést.

Ennek az első lépésnek a megtételéhez nagy segítséget nyújtott a teljes kivitelezést bonyolító  Babilon Cégcsoport:

  • Katona Zsolt Vazul ügyvezető igazgató és munkatársai
  • Eisler Anita,
  • Kőházi Zoltán, a kivitelezés közvetlen vezetője,
  • Fekete Mónika , a látványtervek készítője,  aki a terveknek megfelelő kialakítást is ellenőrizte,
  • Palló Ildikó és Kereki Dávid, a tablószövegek, képek, tárgyfeliratok megszerkesztői,
  • valamint a Nagton Bt., munkatársai Nagy György ügyvezető vezetésével, akik nagy szakértelemmel és kreativitással végezték az installációk kialakítását.

A nehéz tárgyak szállítását, mozgatását a Nitrogénművek Zrt. munkatársai segítették Huszár Péter gépészeti üzemvezető vezetésével.

 

Az 50. évfordulóra készült kiadvány letölthető pdf formátumban: 50 éves a Vegyészeti Múzeum