Javult a gyártók partneri viszonya a kormányzattal

Egyre több és egyre költségesebb elõírás betartására kötelezik a gyógyszergyártókat, miközben lefelé tartó árspirált okoz például a generikus program. Vannak azért pozitív jelek is a MAGYOSZ igazgatója szerint.

A több mint harminc magyar tagvállalatot összefogó Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az idei gyógyszerkassza továbbra is nadrágszíjhúzásra kényszeríti a gyártókat. Dr. Ilku Líviával az idei várakozásokról, a generikus programról, az új és újabb gyógyszerbiztonsági elõírásokról beszélgettünk.

– Mi az, ami jó szívvel vállalható a múlt évbõl, és mi az, aminek a megismétlõdésétõl tartanak a MAGYOSZ-nál?

Dr. Ilku Lívia: Pozitívumként értékeljük, amit fõleg az év vége felé érzékeltünk: jobb partneri viszony alakult ki a kormányzattal, szakmai és finanszírozási témában többször is leültünk tárgyalni. Jó lenne ezt folytatni, méghozzá úgy, hogy ne csak kész tervezetekkel találkozzunk, hanem már a koncepcionális elõkészítésbe is jobban bevonjanak minket. Jó lenne tehát, ha a partneri viszony megerõsödne.

Pozitív volt az is, hogy a k+f tevékenység elszámolhatóságát folyamatossá tették, ezzel megszûnt a gyártók számára kedvezõtlen bizonytalansági állapot. Szeretnénk viszont, ha idén nem ismétlõdne meg a sávos befizetés veszélye. Egyelõre a törvényi szabályozást nem sikerült megfelelõen rendezni, mondhatni, helyrebillenteni a rendszert, s valóban, nem csupán a nevében sávossá tenni a befizetést.

– Említette a k+f tevékenység elszámolhatóságának rendezését. Mennyit fordítottak a tagvállalataik erre a célra?

Dr. Ilku Lívia: Több mint hatvanmilliárd forintot fektettek a hazai gyártók tavaly kutatás-fejlesztésbe, ami óriási pénz, nyolcszorosa bármelyik szektor kutatás-fejlesztési tevékenységének. Ez elég nyomós érvnek bizonyult a megfelelõ szabályozás megszületéséhez. Megjegyzem, hogy bár nem minden vállalat tud megfelelni a k+f-es szabályrendszernek, más úton, uniós pályázati forrásokból is fejlesztenek tagvállalataink, s itt leginkább a kkv-kra gondolok. Szép példákat látok körükben, kezdik megtalálni és kiaknázni õk is a lehetõségeket.


– Nem hozott ennyi sikert a generikus program módosítását szorgalmazó törekvésük, továbbra is folyamatosan a veszélyekre hívják fel a döntéshozók figyelmét.

Dr. Ilku Lívia: Történt azért elmozdulás az ellátásbiztonság felé, ugyanis szélesítették a preferált ársávot, így valamivel biztonságosabb a rendszer. Nagyon szerettük volna azonban, hogy kimondja a jogszabály: a sávba minimum két gyógyszer tartozzon, hiszen így elkerülhetõ lenne a többször jelentkezõ ellátási gond, mivel nincs elegendõ mennyiség a nyertes gyógyszerbõl. Szintén pozitív lépésként értékeljük, hogy megemelték a piaci részesedést öt százalékra a korábbi egy, majd három százalékról, vagyis erõsebb bizonyíték kell az ellátás fenntarthatóságára.

– Delistázás, lefelé tartó árspirál mutatja a vaklicit hatását. Milyen mértékû veszteségek érték a gyártókat?

Dr. Ilku Lívia: A generikus programban a vaklicit során 2012-ben 2326 gyógyszernél történt árcsökkentés. A legmagasabb mértékû árcsökkentési licitajánlat több mint 75 százalékos volt az egyik, prosztatarák elleni hatóanyagnál. Vannak más hatóanyagok is, ahol hasonló nagyságrendû volt az árspirál, így például az idegrendszerre ható egyik csoportnál is. Ha átlagot számolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az átlagos árcsökkentés mértéke a vaklicit bevezetése, azaz 2011 õsze óta 18,76 százalékos volt.

Azonos trenddel számolva a 2011. szeptemberi generikus átlagár ma 66 százalékon van, 2013 októberében 33 százalékon lenne, 2014-ben pedig egy abszurd, 20 százalékos árszinten. Könnyen belátható, hogy hasonló árcsökkentési trendet feltételezve igen rövid idõ alatt bekövetkezik, hogy a hazai gyártók tömegesen fogják kivonni termékeiket a magyar piacról, mert már nem tudják azokat gazdaságosan a piacon tartani az exportpiacok védelme érdekében. 2012-ben 640 terméket delistáztak különbözõ okokból, ami a támogatott gyógyszerek egytizedét érinti. Azt is mondhatjuk, hogy a támogatott nemzeti gyógyszerkincs egytizede elveszett, s ha ez a trend nem változik, elõbb-utóbb ellátási problémát fog okozni.

A jogalkotónak több lehetõsége volt a folyamat által generált negatívumok, azaz például az ellátási problémák, valamint a nagykereskedõknél és a patikákban érzékelt árrésbevétel kiesésének kezelésére, de az ezzel kapcsolatos javaslatainkat nem fogadták el. Már a szabályozás bevezetése elõtt látszott ezeknek a gondoknak a reális veszélye, s ezeket többször jeleztük is. Hiába. Mindennek az egészségügyi szakszemélyzetre, sõt az egészségügy legfontosabb szereplõjére, magára a betegre is napi hatása van: a beteg, a gyógyszert felíró orvos és a patikus olyan gyakran kényszerül a vaklicit miatt gyógyszerváltásra, hogy a helyettesíthetõ piacon gyakorlatilag nem beszélhetünk compliance-rõl. Pedig a compliance, a beteg- együttmûködés a terápia egyik kulcsa. Mármint lenne…

– A generikus program után bármikor indulhat egy másik jelentõs versengés: a kórházi gyógyszerközbeszerzés. Mennyire tudtak rá felkészülni?

Dr. Ilku Lívia: Megvannak a hatóanyagok, amelyekre különbözõ közbeszerzési eljárásokkal hirdetik meg a versenyt. Izgalommal figyeljük, hogyan fog zajlani, hiszen több egyeztetés folyt, de mindkét oldal most tanulja, hogyan is kell csinálni az országos gyógyszerközbeszerzést. Amikor a pontos kiírások meglesznek, akkor látjuk majd világosan: valóban versenyt szeretnének- e, de olyat, hogy a piaci szereplõk ne haljanak bele, és a betegellátás stabil maradjon. Nem tudom, hogy ezt az egyensúlyi helyzetet miként lehet megtartani.

A koncepció megálmodásakor az egyik legfontosabb szempont a költség csökkentés volt, azaz az, hogy mennyit  fognak spórolni. Most azonban már inkább az egységes rendelési, nyilvántartási rendszert hangsúlyozzák, hiszen kiderült, nincs akkora tartalék a rendszerben, mint a kezdeti költségvizsgálatoknál. Nagy kérdés az is, mi lesz a négy-hat hónapos elõkészülettel elõállítható gyógyszerekkel, valóban kapnak-e elegendõ idõt a gyártók az ellátáshoz való felkészülésre.

– A nehezebb gazdasági környezetben egyre több gyógyszerbiztonsági elõírásnak megfelelniük a gyártóknak…

Pályakép

Dr. Ilku Lívia 1995-ben végzett a SOTE Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerészként. Pályafutását a Loreal Kft.-nél kezdte tudományos munkatársként, majd a Rhone Poulenc Kft.-nél folytatta. Közben elvégezte a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem felsõfokú marketing-, reklám-, PR-menedzser képzését. Két évig dolgozott az Aventis Pharmánál szintén tudományos munkatársként, majd 2002. és 2003. között az Országos Epidemiológiai Központ témafelelõse volt. 2003-ban állam- és jogtudományi doktorrá avatták az ELTE-n. Szintén ebben az esztendõben az Egészségügyi Minisztériumban helyezkedett el, ahol a Jogi, Közigazgatási és Koordinációs Fõosztály vezetõ tanácsosa volt 2010 februárjáig. Innen került az Országos Gyógyszerészeti Intézethez, ahogy több mint egy éven át jogi és közigazgatási fõigazgató-helyettes volt. 2011. július elseje óta a MAGYOSZ igazgatója.

Dr. Ilku Lívia: Ehhez hozzátenném: nemcsak egyre több, de egyre költségesebb elõírás betartására köteleznek minket. Az uniós farmakovigilancia-jogszabály tavaly lépett életbe. Ebben a gyártók és forgalmazók számára nagyon kemény szakmai szabályokat határoztak meg, amelyek átvezetése hihetetlen pénzt emésztett fel, hiszen van olyan forgalombahozatali engedéllyel rendelkezõ cég, amelynek több mint négyezer terméke van.

A változást, azaz a minden termékre kiterjedõ széles körû adatbevitelt az unió által fejlesztett rendszerbe minden terméknél át kellett vezetni. Például minden gyógyszer esetében be kellett vinni az uniós adatbázisba a gyógyszer összes adatát, amit folyamatosan naprakészen kell tartani, és ez komoly informatikai fejlesztést igényelt. Természetesen fontosnak tartjuk, hogy legyen egy naprakész adatbázis, de úgy érezzük, hogy bár ez rengeteg pénzbe és munkába került a gyártóknak, a változások nem voltak az unió részérõl kellõképpen elõkészítve, nem állt fel a határidõig az informatikai uniós rendszer, és nem voltak készek az adatok fogadására. Amolyan „nagyot akar a szarka” érzésünk volt.

Aminek most nézünk elébe, az a hatóanyagokkal és segédanyagokkal kapcsolatos nagyon szigorú szabályrendszer, ez év július 2-ától fog hatályba lépni. Ez megint óriási költségeket fog okozni a gyártóknak a hatóanyagok behozatalára és a segédanyagokra vonatkozó új szabályrendszer adminisztratív szigorításával. Hangsúlyozom, az elkövetkezõ szabályozás nem szakmai szigorítás, hanem leginkább adminisztrációs törekvés, hiszen eddig is nagyon szigorú rezsim mûködött a gyógyszergyártás terén az OGYI szigorú szemléletének köszönhetõen.

Most plusz adminisztrációs akadályokat iktatnak a rendszerbe a hamisítás elleni küzdelem címszava alatt, ugyanakkor úgy érezzük, hogy ennek az új szabályozásnak igazából nincs köze a gyógyszerhamisításhoz. Ami további gondot okoz, hogy bár sok kérdésünk és sok megoldási javaslatunk van, a szabályozás végrehajtatója és ellenõrzõje – bár régóta kérjük – nem egyeztetett velünk szóban arról, hogy mi is várható július 2-ától. Annak ellenére van ez így, hogy Magyarországon minden második doboz gyógyszer a hazai gyártóhelyekrõl kerül ki. Megoldásra váró feladat tehát van bõven.

Sándor Judit