A magyar gyógyszerészet kezdetei

A méltán világhírû magyar gyógyszerészet szinte egyidõs az államalapítással. Õseink tisztelték a vizet, és szent kutakat, gyógyító forrásokat kerestek fel, ha megbetegedtek. A gyógyhatásúnak vélt vizek mellé késõbb szerzetesi kolostorok települtek.

Az elsõ – nem a mai értelemben vett – patika az 1015-ben alapított pécsváradi bencés apátságban mûködött. A szerzetesek gyógynövény-kultúrája egészen a huszadik századig meghatározó volt, a gyógyhatású készítmények többsége növényi alapanyagokra épült.

A gyógyítással foglalkozó szerzetesek ispotályokat (a mai kórházak elõdjét) és házi patikákat mûködtettek. Szent István korában Pécsváradon, Pannonhalmán és Bakonybélen mûködtek ispotályok, ahol orvosi és gyógyszerészeti ismeretekkel rendelkezõ szerzetesek készítették el a szükséges gyógyszert.

A gyógyszerészet összefonódott az orvoslással, a készítményeket az orvosok maguk állították elõ. A gyógyszerészeti hivatás elkülönülése a 12-13. században kezdõdött. Létrejöttek az elsõ gyógyszertárak, amelyek olyan „intézmények, amiket az egészség helyreállításához és megtartásához, illetve legalább a betegség okozta fájdalmak enyhítéséhez szolgáló szükségletek (gyógyszerek) kielégítésére állítanak fel.” A patika szó a latin „apotheca” jövevényszóból ered. Az elsõ nyilvános gyógyszertár Budán létesült, 1303-ban. Késõbb sorra alakultak patikák Pozsonyban, Kassán és Körmöcbányán.

A „gyógyszer” elnevezés görög megfelelõje a „farmakon”, amely egyszerre jelentett mérget és orvosságot. A „gyógyszer” szó a nyelvújítás korából származik, az etimológiai szótár szerint Bugát Pál említi elõször a Természettudományi Szóhalmazban (1843).

A gyógyszertárak kínálata számos, a XIX. századtól már nem használatos szert is tartalmazott, ilyen volt például az Afrikából behozott gyík, amelyet megszárítva, levendulával kitömve kínáltak, valamint a rókatüdõ, amit megfõztek illatos vízben, levét pedig tüdõbetegek itták.

Az orvosi és a gyógyszerész tevékenység különválasztását 1770-ben Mária Terézia utasítására, a Generale Normativum in Re Sanitatis-rendeletben szabályozták.

A modern magyar gyógyszerészet elsõ nagy alakja dr. Láng Adolf Ferenc volt, aki Nyitrán alapított gyógyszertárat. Õ indította el 1848-ban a gyógyszerészet elsõ magyar nyelvû szaklapját, a Gyógyszerészi Hírlapot.

A hazai gyógyszergyártás iparosodás elõtti nagy alakja Rozsnyay Mátyás gyógyszerész, kémikus, aki patikájában mûködtetett laboratóriumot, ott kísérletezte ki a lázcsillapításra használatos íztelen kinint. Az elkészítési módot közkinccsé tette, a Magyar Gyógyszerkönyv 1883-ban megjelent elsõ kiadásának pótkötetében pedig hivatalossá is vált. 

Források: